A tapéta és a tapétázás napjainkban egyértelműen a reneszánszát éli, de már egyáltalán nem abban a formában, ahogyan arra a nagyszüleink idejéből emlékezhetünk. Míg évtizedekkel ezelőtt egy egész szoba telibe tapétázása volt a norma, ma már sokkal inkább egy tudatosan használt stílusos kiegészítőként, dekorációs elemként tekintünk rá az enteriőrben. Ebben a cikkben visszatekintünk a tapétázás történelmére, megvizsgáljuk, hogyan jutottunk el a silány minőségű papíroktól a csúcstechnológiás anyagokig, és megmutatjuk, miből választhat ma az, aki szeretné igazán különlegessé tenni az otthonát.
A papírtapéták korszaka
A tapétázás hazai története valahol az 1950-es évek környékén indult útjára. Ekkoriban jelentek meg a piacon az első, még meglehetősen rossz minőségű, vékony papírtapéták, amelyek mintaválasztéka finoman szólva is rendkívül szegényes volt.
Használatuk részben divat, részben pedig egyfajta szükségszülte megoldás volt. A régi meszelt és enyves festékek után nagyon gyorsan lehetett velük látványos felületet képezni. Különösen a panelépületek tömeges építésénél jelentett azonnali, kész felületet adó, gyors megoldást ez a technológia. Mivel a hazai kereskedelemben szinte alig lehetett jó minőségű anyagot kapni, sokan nyugatról hozták be a tekercseket, így akinek tapétás lakása volt, az könnyen elkápráztathatta a szomszédságot, hiszen ez egyfajta státuszszimbólumnak számított.
Emlékszel még az egész falas tájképekre?
A papírtapétákat a nagyméretű képtapéták és fotóposzterek követték, amelyekre ma már talán megmosolyogtató retró emlékként gondolunk, de akkoriban óriási szenzációnak számítottak. Mivel az emberek utazási lehetőségei erősen korlátozottak voltak, ezekkel a poszterekkel hozták be a tengert, az erdőt, vagy éppen a vízeséses hegyvidéket a lakásokba. A nagyobb szobák falait gyakran egész felületet beborító tájképek díszítették, ami az akkori lakberendezés egyik legmeghatározóbb, legdivatosabb jelensége volt. Akkoriban még az is komoly kihívást jelentett, hogy pontosan mennyi anyagot vegyenek egy szobára, ahogy a régi, mosolyogtató vicc is tartja:
– Szomszéd, hallom felújítanak! Hány tekercs tapétát vettek a szobára?
– Húszat.
(Pár nap múlva)
– Szomszéd, megvettem a húsz tekercset, de megmaradt három!
– Tudom, nekünk is!
A tapétagyártás forradalma és a modern anyagok
Bár sokáig úgy tűnt, a falfestés teljesen kiszorítja ezt a burkolatot, a tapétagyártás óriásit fejlődött a háttérben. A hagyományos papírtapéták mellett megjelentek a strapabíróbb vinyl (műanyag) borítású, valamint az üvegszövet tapéták. Napjaink talán legnépszerűbb és legmodernebb anyaga azonban a flíz, azaz a gyapjúrostos tapéta. Ez az innovatív anyag ötvözi a legkedvezőbb tulajdonságokat, és rendkívül felhasználóbaráttá tette a folyamatot, hiszen a felrakásakor már nem kell áztatni, pihentetni vagy magát a tapétát kenni, elegendő csak a falat ragasztózni. A minőség olyan szintre lépett, hogy ma már luxuskategóriás tapétákat is lehet kapni.
Új trendek a lakberendezésben: A tapéta, mint dekorelem
A leglátványosabb változás magában a felhasználás módjában és céljában történt. Ma már nagyon ritkán tapétáznak telibe komplett szobákat, ehelyett a tapéta egy kifejezetten izgalmas lakberendezési eszközzé vált.
A lakberendezők és szakemberek dekorációként, plusz kiegészítőként alkalmazzák, ahogyan egy szép drapériát a függöny mellé. Egy-két csík felhelyezésével egyetlen falon, például egy ágy mögött vagy egy meghitt olvasósarokban, irányítani tudják a tekintetet, megtörik vele a nagy és egyhangú tereket, és teljesen egyedi enteriőrt alkotnak. Emellett megjelentek az öntapadós tapéták is, amelyek önálló dekorációként vagy más felületképzéssel kombinálva is megállják a helyüket.
A legalapvetőbb dolgok, amiket tudnod kell, mielőtt tapétázol!
Bár a modern anyagokkal már jóval könnyebb dolgozni, van néhány alapszabály, amit mindenképpen be kell tartani a szép végeredmény érdekében, mielőtt belevágnál a tapétázásba.
A legfontosabb maga a felület. Tapétázni kizárólag tiszta, száraz, por- és szennyeződésmentes, enyhén nedvszívó falra szabad.
Szintén alapvető, hogy soha ne dobd ki a tekercs fóliája alatt található információs papírt – amit sokan sajnos azonnal a kukába hajítanak –, pedig ebből derül ki, milyen ragasztóra lesz szükség, hogyan kell illeszteni a mintákat, és hogy egyáltalán mosható-e az adott anyag.
Ha már a ragasztónál tartunk, sokan elkövetik azt a hibát, hogy a meglévő, maradék otthoni készletet akarják felhasználni, holott az aranyszabály úgy szól, hogy mindig a kiválasztott tapétához kell megvenni a megfelelő ragasztót, és sosem fordítva.
Végül, de nem utolsó sorban a biztonságra is ügyelni kell. Bár sokan feleslegesnek tartják, a munka megkezdése előtt kötelező áramtalanítani a helyiséget, ugyanis a konnektorok és kapcsolók leszerelése után a vizes tapéta és a ragasztó könnyedén áramütést okozhat, ha a hálózat feszültség alatt marad.
Összegzés
A tapétázás ma már nem csupán egy egyszerű falfedési eljárás, hanem az egyedi otthonteremtés egyik legsokoldalúbb, végtelen variációt kínáló eszköze. A csúcstechnológiás anyagoknak köszönhetően a felrakás folyamata is sokkal felhasználóbarátabbá vált, így bátran kísérletezhetünk az enteriőrben.
A tartós és hibátlan végeredmény eléréséhez azonban továbbra is elengedhetetlen a szakszerű felület-előkészítés, a megfelelő ragasztó tudatos kiválasztása és az alapvető biztonsági szabályok betartása. A legfontosabb lépés mindig az, hogy felmérjük a tér adottságait, meghatározzuk a kívánt hatást, és ennek megfelelően válasszunk színeket és technikákat. Ha jól használjuk ezeket az eszközöket, a festés nemcsak dekoráció lesz, hanem a tér egyik legfontosabb alakító eleme.
Hamarosan érkezünk egy részletesebb blogcikkel is, amiben lépésről lépésre bemutatjuk a tapétázás folyamatát, és a legjobb szakmai praktikákat!
